Te, aki már elolvastad az Életem, egy öszinte vallomást kaptál. S talán, most mégis keresed a miérteket. A kérdéseid érthetöek, hiszen a tömör valóságot adtam Neked, ami, tetszett – nem tetszett, de én vagyok. Tudom, válaszokat kell adnom, hogy a történetem teljessé váljon. Olyan érzés ez, mint mikor börig ázol a hideg esöben, s alig várod, hogy hazaérj. Haza, ahol majd levetheted az összes ruhádat, megtörölközöl, és elönt az a fajta melegség, amire olyan nagyon vágytál. Megszabadultam a terhemtöl. Felemelö érzés. Jó. Nagyon jó. Hittem, vágytam, álmodtam, és sikerült. Igenis létezik boldogság, mert ha szeretsz, s szeretve vagy, mindened megvan. S ez nem azt jelenti, hogy szentimentális vagy. S nem is különleges. Azt jelenti, szerencsés: Ember, az emberek között.